első fejezet
Négy nappal korábban…
Gabe Hamilton tudta, hogy ezért pokolra jut, ám ez a legkevésbé sem érdekelte.
Attól a pillanattól fogva, hogy Mia Crestwell belépett a Bentley Hotel báltermébe a HCM legújabb luxusszállodájának megnyitóján, le sem tudta venni a szemét róla.
Mia tiltott gyümölcs volt, a legjobb barátja kishúga. Csakhogy már nem volt olyan kicsi, és ez nem kerülte el Gabe figyelmét. A lány bűnös gondolatai tárgya lett. Megpróbálta magát lebeszélni róla, de képtelen volt nemet mondani ekkora csábításra.
Már nem is küzdött ellene.
A tény, hogy Mia itt állt előtte, és Jace nem volt a közelben, csak megerősítette abban, hogy eljött a cselekvés ideje.
Szájához emelte a poharát, és ivott egy kortyot a borából. Közben udvariasan hallgatta a vendégeket, akikkel társalgott. Vagyis inkább csak csevegett. Ritkán merült komolyabb beszélgetésbe, amikor üdvözölte az ismerősöket a tömegben.
Nem számított rá, hogy Mia eljön. Jace egy szóval sem említette.
Talán ő sem tudott róla? Valószínűleg nem, hiszen alig öt perce lepett le Ashsel és egy barna hajú, hosszú combú amazonnal a legfelső emelet egyik luxuslakosztálya fele tartva.
Jace sosem tett volna ilyet, egyetlen nő kedvéért sem, ha tudja, hogy Mia is itt lesz. De neki kapóra jött, hogy nem volt a környéken. Ez csak megkönnyítette a dolgát.
Figyelte, ahogy Mia felhúzott szemöldökkel végigpásztázza a termet, mintha keresne valakit a tömegben. Megállt előtte egy pincér, elvett egy elegáns, hosszú talpú borospoharat a tálcájáról, de nem emelte a szájához.
Gyilkosan szexis ruhája tökéletesen feszült izgató alakjára. Dögös tűsarkúja buja gondolatokra csábított. Lazán feltűzött haja mintha csak arra várt volna, hogy kibontsák és belemarkoljanak. Puhán a vállára hulló sötétbarna fürtjei kiemelték nyaka kecses vonalát, mely szinte áhítozott arra, hogy végigcsókolják.
Legszívesebben átviharzott volna a termen, hogy ráterítse a zakóját, és senki más ne gyönyörködhessen abban, ami az övé. Csakhogy Mia semmilyen minőségben nem tartozott hozzá, ami csak még jobban megőrjítette. De hamarosan tenni fog róla, hogy ez megváltozzon.
A váll nélküli koktélruha Mia melléhez vonzotta a tekinteteket. Ez dühítette Gabe-et, nem akarta, hogy másnak is feltűnjön. Pedig máris bámulták. Rögtön felfigyeltek rá a teremben vadászó férfiak, és épp olyan ragadozópillantással lesték, akárcsak ő, Mia vékony nyakláncot viselt, gyémánt köves medállal és a hozzá illő gyémánt fülbevalókkal.
Mindkettőt tavaly karácsonyra kapta tőle. Gabe elégedetten nyugtázta, hogy ezen az estén épp az ő ajándékát vette fel. Számára ez is egy újabb jel volt, hogy a lány végül úgyis az övé lesz.
Mia erről ugyan még nem tudott, de már eleget várt. Túl régóta érezte magát úgy, mint egy aljas gazember, amiért a legjobb barátja kishúgát kívánta. Mióta Mia betöltötte a húszat, már más szemmel nézett rá. De ő akkor harmincnégy volt, és tisztában volt vele, hogy a lány még mindig túlságosan fiatal ahhoz, amit akar tőle. Így hát várt.
A megszállottja lett. Magának sem szívesen ismerte be, de Mia olyan volt számára, mint a drog, amelyről képtelen leszokni. Most, hogy betöltötte a huszonnégyet, a korkülönbség már nem tűnt olyan óriásinak – legalábbis Gabe ezzel nyugtatta magát. Jace így is őrjöngeni fog, hiszen Mia mindig a kishúga lesz, de kész volt vállalni a kockázatot, csak hogy végre megízlelhesse a tiltott gyümölcsöt.
Tervei voltak Miával, és elérkezett az idő a megvalósításra.
Mia óvatosan kortyolt a borából – a poharat is csak azért vette el, hogy ne érezze magát teljesen kívülállónak a szépek és gazdagok tengerében –, és a tekintetével félénken Jace-t kereste. A bátyja azt mondta, itt lesz, ezért úgy döntött, meglepi a megnyitón.
A Union Square álló modern luxusszálloda a legelőkelőbb vendégsereg fogadására készült. De hát Jace és két legjobb barátja is ezekben a körökben forogtak. Keményen megdolgoztak azért, hogy eljussanak ide, és minden képzeletet felülmúló sikert értek el, még mielőtt a harmincat betöltöttek volna.
Harmincnyolc éves korukra már a világ legbefolyásosabb hotelmágnásai között tartották számon őket. De Mia számára csak a bátyja és annak barátai voltak. Kivéve Gabe-et – de talán épp itt volt az ideje, hogy kiverje a fejéből a róla szóló tinédzserkori fantáziáit. Hiszen ami tizenhat évesen még érthető, túl a huszonnégyen már csak szánalmas önámítás.
Ash és Gabe beleszülettek a gazdagságba. Jace és ő nem, és még mindig nem mozgott magabiztosan bátyja társaságában. De kimondhatatlanul büszke volt rá, amiért ilyen sokra vitte, méghozzá úgy, hogy még róla is gondoskodnia kellett szüleik váratlan halála után.
Gabe közel állt a szüleihez, legalábbis amíg házasok voltak. Aztán mindenki megdöbbenésére
az apja beadta a válókeresetet épp a harminckilencedik házassági
évfordulójuk után. Ash volt hármuk közül talán a legkülönösebb helyzetben, ami
enyhe kifejezés vele kapcsolatban. Nem jött ki a családtagjaival – egyikükkel
sem. Már fiatal fejjel a saját
útját kezdte járni. Hátat fordított a családi vállalkozásnak – és a családja
pénzének -, sikere pedig csak még jobban dühítette rokonait, mivel nélkülük ért
el mindent.Tudta, hogy Ash látni sem akarta őket. Legszívesebben Jace-vel és Gabe-bel lógott, de főleg Jace-szel, Jace szerint Ash rokonai seggfejek voltak – és Mia ezt el is hitte a bátyjának. Nem mintha valaha is lett volna alkalma találkozni velük, hiszen úgy tettek, mintha a HCM nem is létezne.
Szeretett volna sarkon fordulni és elmenekülni, amikor egyszerre kér férfi is elindult feléje, olyan bájvigyorral a képükön, mint akik az aznap esti zsákmányt készülnek becserkészni. De még nem találta meg Jace-t, és nem akart korán hazamenni, ha már ilyen nevetségesen sok időt töltött a készülődéssel, hátha találkozik Gabe-bel. Akármilyen szánalmasan is hangzott, ez volt az igazság.
Mosolyt erőltetett az arcára, és összeszedte magát, nehogy valami hülyeséget csináljon és szégyenbe hozza a bátyját a nagy napon.
Ám ekkor nagy meglepetésére feltűnt Gabe, és a tömeget átszelve, arcán ideges grimasszal épp feléje igyekezett. A két férfit megelőzve karon fogta, és gyorsan elvezette, mielőtt még azok odaértek volna hozzá.
– Neked is szép estét, Gabe – köszönt Mia remegő hangon.
Volt valami a férfiban, amitől leblokkolt az agya. Nem tudott beszélni, gondolkodni, egy értelmes mondatot se kinyögni a közelében.
Gabe valószínűleg azt gondolta róla, csodával határos módon szerezhetett diplomát és vizsgázhatott mindenből színjelesre. Habár szerinte – akárcsak Jace szerint – egy tökéletesen hasznavehetetlen szakon. Jace szerette volna, ha üzleti diplomát szerez, és beszáll a „családi” vállalkozásba. De ő még nem tudta eldönteni, milyen pályát válasszon, ami persze aggasztotta a bátyját.
Miát pedig emiatt gyötörte csak igazán a bűntudat. Hiszen neki megadatott a luxus, hogy hosszasan töprengjen, mielőtt döntést hoz.
Jace mindig nagyvonalúan gondoskodott róla. Fizette a számláit, és megadott neki az égvilágon mindent, amire csak szüksége volt. Bár, miután lediplomázott, már ő is igyekezett, hogy egyre kevésbé függjön a bátyja támogatásától.
Akikkel egy időben végzett, rég munkába álltak és lázasan építették a karrierjüket. Ezzel szemben ő naponta néhány órácskát kisegített egy pici pékségben, a szabadidejében pedig lustálkodott, és azon töprengett, mihez akar kezdeni élete hátralévő részében.
Ez a döntésképtelenség valószínűleg nagyon is összefüggött azzal a férfival, aki épp a karját fogta. El kell engednie végre ezt az értelmetlen sóvárgást és továbblépni! Nem töltheti az egész életét azzal a nevetséges álmodozással, hogy Gabe egy nap majd felfigyel rá, és úgy dönt, megszerzi magának.
Telhetetlenül szívta magába a férfi látványát. Mint egy függő, aki a következő adagot készül magához venni, amelyre már így is túl sokáig várt, Gabe kivételes férfi volt, kisugárzása betöltötte a teret, bárhová is ment. Rövidre vágott fekete haját épp csak annyira lőtte be, hogy elegáns, kifinomult külsőt kölcsönözzön neki.
Az a fajta sármos rosszfiú volt, akiért megvadulnak a nők.
Viselkedéséből áradt a „szarok a világra” lazaság, és amit Gabe akart, azt meg is szerezte. Magabiztossága és arroganciája mindig is vonzotta Miát. Képtelen volt ellenállni neki. Évek óta próbálta, ám megszállottsága fikarcnyit sem csökkent.
– Helló, Mia – szólalt meg Gabe nyugodt hangon.
– Nem tudtam, hogy eljössz. Jace nem mondta.
– Mert nem is tudja, hogy itt vagyok – felelte Mia mosolyogva.
– Meg akartam lepni. Egyébként merre van?
Gabe tekintetében egy másodpercre zavar tükröződött.
– El kellett mennie. Nem tudom, visszajön-e még ma.
Mia mosolya elpárolgott. – Ó – sóhajtott, és elszontyolodva nézett végig magán.
– Azt hiszem, elpazaroltam egy tökéletes ruhát az alkalomra.
Gabe pillantása olyan szemérmetlenül siklott végig rajta, hogy Mia úgy érezte, mintha a tekintetével le tudná vetkőztetni. – Csinos ruha.
– Haza kellene mennem. Nincs értelme maradnom, ha Jace nincs itt – jegyezte meg Mia lemondóan.
– Maradhatsz velem – felelt Gabe kurtán.
Mia szeme felcsillant. Gabe még sosem akart vele kettesben lenni, sőt úgy tűnt, mintha szándékosan kerülné, amiről Mia még gátlásosabbá vált a közelében. Pedig Gabe mindig kedves volt hozzá, még ajándékokkal is meglepte a különleges alkalmakkor. Időnként megkérdezte, van-e valamire szüksége – nem mintha Jace ezt valaha is elmulasztotta volna. De sosem akart pár percnél tovább kettesben maradni vele.
– Van kedved táncolni? – kérdezte Gabe.
Mia megrökönyödve nézett rá, nem tudta, hová tűnt az igazi Gabe Hamilton. Gabe sosem táncolt. Persze tudott volna, de ritkán tette.
A tánctér már tele volt párokkal, középkorúakkal és idősebbekkel.
Senkit sem látott a parketten, aki vele egyidős lett volna. De a híresek és dúsgazdagok köreibe eleve nem sok huszonéves nyert bebocsátást.
– Persze! – felelte Mia. Miért is ne? Hiszen két órán át készülődött az estére. Hagyja kárba veszni az eszményien szexis ruhát és a még dögösebb cipőt?
Amikor Gabe megérintette a hátát, úgy érezte, mintha izzó vasat nyomnának a bőréhez. Alig tudta elnyomni magában a remegést, miközben a férfi a táncolóknak fenntartott szabad térhez vezette. Rossz ötlet volt elfogadni a felkérését. Mégis hogyan tudna úrrá lenni a zavarán, amely állandóan rátört a férfi közelében? De nem szalaszthatta el a lehetőséget, hogy a karjaiban érezhesse magát. Még ha csak pár percről is volt szó – pár mesés, mámoros percről.
A szaxofon szenvedélyes futamai összeolvadtak a zongora üdén csilingelő dallamával és a basszus mély lüktetésével. A zene ritmusa lüktetett a vérében, ahogy Gabe karjába simult. Olyan könnyed, lebegős érzés járta át, mintha ébren álmodna.
Gabe keze végigsiklott a hátán és megállt a derekán, melyet a mély kivágás szabadon hagyott. A merész szabású koktél ruha anyaga csak picivel ért a feneke fölé. Nehezen vette rá magát, hogy felvegye, most viszont kimondottan örült annak, hogy megtette.
– Szerencse, hogy Jace nincs itt – jegyezte meg Gabe.
Mia felkapta a fejét és kérdőn nézett rá.
– Miért mondod ezt?
– Mert szívrohamot kapna, ha meglátna ebben a ruhában. Nem mintha lenne benne elég anyag, hogy ruhának lehessen nevezni.
Mia elmosolyodott, amitől megjelentek a huncut gödröcskék az arcán.
– Mivel Jace nincs itt, nem is mondhat semmit, nem igaz?
– Ha ő nem is, én igen – felelte Gabe morcosan.
Mia mosolya grimasszá torzult.
– Nincs szükségem két bátyra, Gabe.
Biztosíthatlak, hogy egy is elég.
Gabe összehúzta a szemét, ajkai elkeskenyedtek.
– Fene akar a bátyád lenni!
Mia sértődötten nézett fel rá. Ha ennyire nehezére csert vele kettesben maradni, egyáltalán miért jött oda hozzá? Miért nem nézte levegőnek, ahogy máskor is?
Durcásan elhúzódott a férfitól. Hirtelen elillant az izgalmas meghittség, hogy a karjaiban lehetett, és a keze meztelen bőréhez ért.
Nem lett volna szabad eljönnie. Meggondolatlanság volt, ostoba ötlet.
Csak fel kellett volna hívnia a bátyját, elmondani neki, mire készül, és Jace közölhette volna, hogy nem lesz itt. Akkor most nem állna a táncparkett közepén leforrázva Gabe lekezelő viselkedése miatt.
Gabe összevonta a szemöldökét a reakcióját látva. Felsóhajtott, majd hirtelen sarkon fordult, és szinte kirángatta Miát a tánctérről a terasz irányába. Az üvegajtók nyitva álltak, hogy beengedjék a hűvös éjjeli levegőt a terembe. Mikor kiléptek a teraszra, újra védelmezőn átkarolta Miát.
Megint Gabe karjaiban volt, testének meleg ölelésében. Megérezte az arcszesze illatát – méghozzá milyen eszelősen jó illata volt!
Gabe meg sem állt, míg biztos távolságba nem értek az ajtótól és az árnyékoló eltakarta őket a kíváncsi tekintetek elől. A város neonfényei vadul vibráltak a mélyfekete égbolton, az éj csendjét a forgalom távoli zaja kavarta fel.
Egy hosszú pillanatig Gabe csak nézte őt, és Mia közben azon gondolkodott, mivel bosszanthatta fel ennyire.
A férfi illata szinte elkábította. Egy csipetnyi fűszert érzett benne, de nem túl hangsúlyosan. Tökéletes választás volt az arcszesze.
Kiegészítette bőre természetes illatát, miközben áradt belőle a bódítóan férfias, nyers vadonszag és a kifinomultság.
– A pokolba is… – mormogta maga elé Gabe elgyötört hangon, mintha egy ismeretlen erő kényszerítené térdre.
Mielőtt Mia megmukkanhatott volna, Gabe hirtelen átölelte, és a mellkasához szorította. Mia szája kinyílt a meglepetéstől, és egy apró sóhajt lehelt ki rajta. Ajkai mámorítóan közel voltak a férfiéhoz. Érezte a lehelete forróságát, látta a halántékán az ér lüktetését. Gabe állkapcsa megfeszült, mintha uralkodnia kellene magán. Aztán úgy tűnt, elvesztette a csatát. Nem tudta tovább fékezni magát, és nekiesett Mia szájának.
Hevesen, forrón,
követelőzőn csókolta. Mia megszeppenni se tudott, annyira
élvezte. Gabe nyelve mélyen belehatolt, kéjesen végigsiklott a nyelvén,
eljátszott a szájpadlásán, majd érzéki táncba kezdve körözött a szájában. Gabe
nem csupán megcsókolta. Valósággal bekebelezte.Egyetlen csókkal birtokba vette. Ebben a pillanatban Mia Gabe Hamilton kizárólagos tulajdona volt. Az összes férfi, akit valaha megcsókolt, homályba veszett. Mia elgyöngült a karjaiban. Elszállt minden ereje, csak többre vágyott. Gabe-re. A teste melegére, az érintésére, éhes ajkaira. Ez a csók szédítőbb volt, mint amiről eddig álmodozott. Meg a legmerészebb fantáziái sem érhettek nyomába a valóságnak. Gabe a foga közé vette Mia alsó ajkát és beleharapott épp csak annyira, hogy jelezze, ő irányít. Aztán szelídültek a mozdulatai, nyelve gyöngéden végigsiklott Mia száján, majd puhán megcsókolta a felső ajka ívét.
– Lesz, ami lesz, de ezt már réges-rég meg akartam tenni – szólalt meg végül rekedtes hangon.
Mia megbabonázva nézte. Lába remegett, és azért imádkozott, nehogy a nyavalyás tűsarkú elárulja, és álltó helyében összecsukoljon.
Semmi sem készíthette fel arra, ami az előbb történt. Gabe Hamilton megcsókolta! Mit megcsókolta, kicipelte a teraszra, és rávetette magát!
Szája még mindig remegett az érzéki rohamtól. Romokban hevert.
Végérvényesen. Szabályosan megrészegült a csókról. Csakhogy alig ivott, és pontosan tudta, hogy ez nem az alkohol hatása. Gabe egész egyszerűen végzetes csapást mért az érzékeire.
– Ne nézz rám így. Vagy attól félsz, hogy komoly bajba kerülünk? – dörmögte Gabe.
Ha olyan édes bűnökre gondolt, mint Mia elképzelte, akkor egyáltalán nem bánta volna, ha bajba kerülnek.
– Hogy nézek rád? – kérdezett vissza reszkető hangon.
– Mintha azt akarnád, hogy szaggassam le rólad ezt a ruhának csúfolt kis semmiséget, és most azonnal megbasszalak itt a teraszon.
Mia nagyot nyelt. Jobbnak látta, hogy erre most ne feleljen. Nem is értette, mi történik. Forgott vele a világ, fel sem tudta fogni, hogy Gabe Hamilton épp most csókolta meg, aztán meg arról beszélt, hogy megbassza a szállodája teraszán.
Gabe újra közel hajolt hozzá. A testéből áradó forróság csaknem felemésztette Miát. Már az ájulás környékezte, nyakában lüktetett az ütőér, és rendszertelenül kapkodta a levegőt.
– Találkozzunk holnap. Az irodámban. Pontban tízkor.
– Mi… miért? – dadogta Mia.
Gabe szigorúan nézett rá, szemében olyan vad fény villogott, amit Mia nem tudott értelmezni.
– Mert azt mondtam.
Mia szeme elkerekedett, ám ekkor Gabe megragadta a kezét, és magával húzta, vissza a bálterembe. Meg sem állt, míg el nem érték a szálloda hallját. Mia alig bírt lépést tartani határozott menetelésével, pedig cipősarkai szaporán kopogtak a fényes márványpadlón.
Elméjében teljes volt a zűrzavar.
– Gabe, hová megyünk? – kérdezte riadtan.
Gabe kivezette az épület elé, és intett a portásnak, aki abban a pillanatban odaugrott hozzá. Pár másodperccel később egy elegáns fekete autó gördült a bejárathoz, és Gabe betessékelte Miát a hátsó ülésre.
Mikor Mia már bent ült, még behajolt a kocsiba, miközben tartotta az ajtót.
– Most hazamész, és leveszed ezt a kibaszott ruhát. Holnap pedig ott leszel az irodámban tízre – Gabe félig behajtotta a kocsiajtót, aztán még egyszer behajolt, hogy a szemébe nézzen.
– És Mia, ajánlom, hogy ott légy.